Galántaiéknél is megy az épitkezés, õk lovaglóiskolát akarnak csinálni, Ferkó mindig is a lovakkal szeretett foglalkozni. Általa szerettem meg a kicsi csikókat, "akiket" a világ legszebb kisállatainak tartok.
Ezt az erögépet egy falumbeli régi iskolatársam vette Ausztriában.A faluban maradt, egyi ismert személyiség ott. Azelõtt gyümölcsöt termelt, ma már ezt a gépet bérbeadja, a saját munkaerejével együtt persze, és remekül keres a környékbeli épitkezéseken, mert ma már senki nem hajlandó ásóval és csákánnyal alapot ásni.
Zsaák Paliék elhagyott portája. Pali iskolatársam volt, udvarolgatott is nekem '77-ben, mikor 14 éves voltam, akkor õ már gimnazista volt. Cukrász lett Budapesten késõbb valami híresebb,nagy szállodánál, azt hiszem a Margitszigeten. A rendszerváltást megelõzõen rajtaütésszerüen kiment Németországba, megtelepedett Baden-Württembergben, Karlsruhe városában. Ott egy teljesen új szakmát tanult, nyomdász lett. Elvette a fõnöke lányát, és ma õ a nyomda tulajdonosa. Az apja 4 éve meghalt, azóta a Pali által az egyháznak évente odaadott kerti termésbõl a református papunk megszervezi, hogy ne legyen a portája õrizetlen. De maga Pali csak 2 évenként jön haza nyaralni, a német nejével és a magyarul alig-alig beszélõ lányával. Akkor rendbehozatja egy kicsit a házat, kitakarittat mindent, meglátogat mindenkit, ad egy nagy gardenpartit, és utána eltünik újra. Õ sem adja el a házat, pedig ezt is megvenné egy városa-beli német, de Palinak nem sürgõs, hiszen megvan a pénze, nincs rászorúlva az árára.
3-3½ millióra taksálják az árát, mert nagy kert van hozzá, remek fekete földdel, termõ õszibarackfákkal, hatalmas germersdorfi cseresznyefákkal, és 8 jól termõ diófával. A termést a papunk értékesitteti, és ez a fizetsége, és ezért a házat ellenõrzi, és felügyeli. A pénz nagy részét szociális célokra fordítja. A mi falunkban egyébként senki egy darab almát nem szakít le a más portájáról,vagy kertjébõl. A szõlõkben nem is kellett csõsz soha, mert a másét mindenki tiszteletben tartja. A faluban nem lakik, s nem is lakott soha sem cigány, sem más idegen elem. Nem fogadták be soha az idegeneket, és van egy olyan hallgatólagos egyezség is, hogy nem adnak el hazai idegeneknek telket. Két házat vett meg német család eddig, de azok persze nem számítanak idegeneknek, mert részint csak nyáron jönnek a birtokra, nagyonis szimpatikus emberek, másrészt keresztények. Falunkban a legjobb értelemben vett keresztényi alapú erkölcsiség volt mindig mérvadó, és bár az idõk manapság városon látszólag az idegenszívüségre hajaznak, de ez a mi megõrzött hagyományunk odalent még ma is kikezdhetetlen norma.
Szeptemberben hajnalban már ködök vannak.
Baján hátszínt szeletel. A hús garantált, friss,... ki szerezhetne frissebb húst, mint egy fõállatorvos?
Baján, aki városi fõállatorvos lett, akkor volt nyolcadikos, amikor én elsõs voltam. Remek, nagy házat épített a régi telkükön, a hétvégeket mindig lent töltik. Itt hátszínt szeletel.
A régi kutunk, ami már csak öntözéshez jó, a vize igazán sosem volt ízletes. Kissé vasízü. Apám Sárváron vette, amikor én még csak útban voltam erre a világra.
Péntek este a sütögetés.
Az én saját veteményesem, ami ellát télig zöldséggel.Szomszédassszonyom ápolja viszontszívességekért. Egy bécsi magyar fogorvos meg akarja venni már 3 éve az egészet, házastól, telkestõl, fástól,.... de egyelõre vacilálok, mert biztos vadiúj házat akar rá építeni, meg mindent strukturálisan átvariálni, azzal meg odalesz a gyerekkorom helyszíne, ami ma még úgy-ahogy megvan. Mindegy, egy házas telek bármikor eladható egy ilyen kellemes vidéken. Még várok.
Ebbõl is el kellett egyet fogyasszak...
Szomszédasszonyom, aki Pozsonyból jött ide feleségnek.
Falun az étkezéshez mindig friss zöldséget húznak ki a földbõl.
Ezt a gulyást a kívánságomra fõzték.
Anikó csikóval
vasárnap
A falu, a táj, az ismerõsök.
