Kínai városi piacon
Szõlõ és füge
A kenyerek
Halpiac Japánban-a
Halpiac Japánban
A Happy Days este, amikor már odakint nincs zsibongás. Bezzeg van odabent!
Napraforgók
Én nagyon szeretem a piacokat, különösen a reggeli órákban.
A reggeli óráknak mindenütt van egy sajátos hangulata, különösen nyáron, és különösen a tengerparti, a levantei, vagy más mediterrán országokban.
A reggel az nem hasonlítható a késõbbi délelõtthöz. Ez a feeling valószínüleg a gyerekkoromból örökölt hangulati hagyományom, amikor májustól szeptemberig mindig szerettem jó korán felkelve megteázni, vagy tejeskávézni a tornácunkon, majd egy kicsit még visszafeküdni, és "hunni egyet" a muszájságos felkelésemig. Legalábbis ha nem volt vakáció. Nagyon szerettem a csendet, de az azt megtörõ, a gyümölcskertbõl hallható madárfüttyöket is, meg a távolabbi utcák, és a vidék ismerõs zajait. Ez volt az én reggeli idillem. Késõbb Keszthelyen kis diszkrét utcácskában laktunk,sokkal kisebb kerttel és lugassal, de ott is hasonló volt ez a gyakorlatom.
Ma már jócskán lustább vagyok az akkori önmagamnál, mert az, hogy a megélhetésért a számítógépemen itthon dolgozom, és az idõmmel nem tartozom klf.munkahelyi napirendeknek, és nem muszáj (esetleg 2 hetente egyszer) találkoznom a hazai munkáltatómmal:-- ez valahogyan ellustítja az embert.
Mostanában reggel 9 elõtt nem mászom ki az itthoni ágyból.
Ha viszont elutazunk, -vagy egyedül elutazom-, akkor a tartózkodási helyeken nem vagyok rest,-(aludni és dögleni idehaza is lehet, és olcsóbban)-... odakint a világban szeretem a már ismert, -esetleg most megismert- városok reggeli hangulatát tetten érni. Lehetõleg minden nap. A fölkelések így idegenben reggel ½6-6 körül abszolválódnak.
Leginkább és következetesen a piacok, az üzleti utcák, a parkok, és a vasútállomások környéke érdekel, mert itt igazán tömény, eredeti, és nem kozmetikázott az élet.
Az élelmiszerpiacokat (hacsak már nem tudom a helyüket) már lehetõleg a megérkezés utáni másnapon kérdezgetve felderítem, és felszerelkezem 3-4 tekercs filmmel.
Évekkel ezelõtt megismerkedtem Aix-en-Provence piacával, amelynek az a nagy varázsa, hogy az egy plen-air piac,... nem fedett vásárcsarnokban van.
Van több fedett supermarché is persze, amikben minden van ami itt, és van egy u.n. kispiac is -szombatonként-, (egy bolhapiac is minden második vasárnap), de azok egészen másak.
Ennek a szabad ég alatti piacnak van valami olyan hangulata amit a falvakból bejött emberek hoznak magukkal az áruikkal együtt. Ugyanezt éreztem Keszthelyen, az ottani piacon, kamaszkorom idején. Nem tudom mi ez, de mindenképpen hangulati elem.
Amikor vagy 14 éve, -1993 júniusában- elõször tévedtem oda (akkor valóban odatévedtem, mert nem volt akkor kalauzom, nem tudtam hogy létezik ez) ujjongva fedeztem fel ezt a már jól ismert érzést. Az ember minden idegében érzi hogy él. Az illatok, a zsibongás, az arcok, az alkuk, a forgatag, a színek kavalkádja....
Akkor déli óra volt. Akkoriban még a régebbi tirketarka francia frankkal és a régi centime-okkal is fizethettünk. Kõgazdagnak éreztem magamat, napi kb.70 frankot költhettem pusztán élvezeti létfennntartásra. Lakásom biztosítva volt, közlekedési bérletem is.
Szerettem ezeket az említett, szépen megtervezett,hagyományos, tetszetõs bankjegyeket, a híres festõk, politikusok, tudósok képeivel.
Egy büfébe mentem be ott akkor, mert mindössze egyetlen, korareggel elfogyasztott tejeskávéval a hasamban farkaséhes voltam, és már akkor dél körül volt az idõ.
Mindenki elõtt elkészített rákos paellát ettem, feledhetetlen volt az íze, kompletten 7 frank volt az ára.... jó spicy volt, különlegesen fínom szafttal volt körítve. Egy couscous nevü érdekes köretet adtak mellé egy külön tányéron, valamint frissen sütött kenyeret, amibe friss kecskesajtot sütöttek. Annyira fínom volt mindez, hogy a nyelvem orgazmusokat élt át az étkezés alatt.
A büfé neve Happy Days volt, ...ez ma is megvan ugyanott, bár már sokkal korszerübb, modifikáltabb változatban. Ma sem hagyom ki, hogy ne üljek be oda valamit enni. Ez napközben egy afféle elegánsabb kofabár, (az árusok ide járnak 1-2 falatra, és persze a vásárlók is betérnek.) Reggel 9-10 között elég nehéz helyet kapni ott, sokszor kell percekig várni egy felszabaduló székre. Bárki bárki mellé leülhet... egy kérdõ pillantás elég, és az embert felbátorítják, hogy foglaljon csak helyet.
Kaja után aztán kimentem a piacra, (amely ott van elõtte, és az ablakokból is látható) és elgyönyörködtem elõször is a rengeteg napraforgóvirágban, amivel mindig tele van a piac. Nem csak a virágpiac része, de szinte minden szektor.
A provence-i emberek nagyon szeretik a napraforgó virágát, amikor még fiatal, és nagyságra akkora mint egy császealj, vagy egy kinyílt tenyér. Szinte minden háztartásban, a szobában ott van dísznövényként ez a szép virág. Ennek sok száz éves hagyománya van ott, bár más virágok százai is gazdagon teremnek arra a lankákon, és a kertekben.
Én gyerekkoromban egyebek közt napraforgó táblák közvetlen közelében éltem, és akkor is szerettem a virágzó napraforgót, hiszen csodálatosan szép az, amikor sok tízezer sárga-barna napvirág bólogat egy táblában. Mégsem jutott volna eszembe akkoron, hogy dísz-virágként hazavigyem azt, és vázába rakjam, amikor még kicsi. Nem volt nálunk divatban ez a növény mint díszítõelem.
Azt hiszem, hogy most, az utóbbi 15 évben kezd idehaza is meghonosodni ez a gyönyörü virág egy ilyen szerepben.
Ma már használom itthon virágként, de speciell ezt a szokást én nem itthon, hanem a provansziaktól tanultam el.
Aix piaca-b
Aix piaca-a
Aix-en-Provence piaca az idén augusztusban.
Idei árak
Bordigherai piac
Az athéni nagypiac, azaz a városi vásárcsarnok épülete
Piac Szlovéniában
Ez akár a Dunántúlon is lehetne.
Az az emlékezetes kelkáposzta, amit megvettem, és a motel-szállásunk vendégeinek fele este sorbaállt a teraszon érte. Osztottam, mint Feinsilber "Róbert Bácsi" annakidején a szegénykonyhán. Csak én nem lettem belõle milliomos. Sült csevapcsicsit raktam a tetejére feltétként.
Piacok a volt Jugóban az idei nyáron.
A földieper tavasztól kora õszig folyamatosan jön, (valahol mindig terem), és a szállítás is órapontosan tájmingolt. Az eper (és a szamóca)neve JAGODA, errõl a szóról apámnak mondjuk egészen más dolgok jutnak eszébe. A jagoda kilója 5 kuna.
Kitromdomb a piacon
Egy horvát halpiac.
Horvát kofa.
Horvátországban...
szombat
Piacok hangulata
