Ugyanannak a másik oldala.
Régebbi 50 franos, Saint-Exupéry.
Az Eiffeles 200-as másik oldala
Az Eiffeles új 200-as, ami a lentebbit felváltotta.
Nem sokszor, de annakidején akadt még ez a szép bankjegy a kezembe néha. Amikor én elõször mentem Franciaországba, akkor már kezdegették kivonni, s helyette jött a kevésbé tetszetõs EIFFEL-es 200-as, de még fizettem ilyennel, és kaptam is ilyet ha váltottam egy nagyobb címletet.
A fehér ovális felület a mely az arcképet mélynyomásban ábrázolta, tele volt kis lukakkal,--- a bankosok gombostünyomai voltak ott. Hogy miért, az elõttem már örök rejtély marad,.... hülyén halok meg.
Az 1993-as év egyik korabeli fotója az akkori szállásomon, Carnoles-ban. Kedvenc akkori bankóimmal. Ennyi volt az ellátmányom az egész lenti idõmre. Akkor még nem dolgoztam odalent, csak nyelvet tanultam, utazgattam, barátokat szereztem. 
Na, ezt a bankjegyet nagyon szerettem, ilyenekkel jól el is voltam látva, mikor az elsõ félévemet odalent töltöttem. Egyedül egy ilyenbõl elvoltam egy hétig, de úgy, hogy semmim soha nem hiányzott, és minden második este étteremben költhettem el a tápláló vacsorámat. Egy frissen sült, nagy férfitenyérnyi juicy hátszínszelet a Happy Days-ben -bõséges körettel- 22 franba került akkoriban.
Bankjegy Debussy-vel.
Ez is közvetlen az Euró rendszer bevezetése elõtti etep egyik fizetõeszköze volt, Debussy képével. Az igazság az, hogy ekkoriben még vastagon elfogadták a 80-as évek bankjegyeit is, de azt már nem nyomták vissza a forgalomba, hanem bezúzták. Én fizettem 1994-ben 1983-as bankjeggyel is, (azok sokkal szebbek voltak). Azok tele voltak gombostünyomokkal, fogalmam sincs hogy miért.
Az egykori 100 frankos bankjegy, amibõl 2 személy remekül és komplettül megebédelhetett, vagy megvacsorázhatott egy közepesen elegáns helyen. Cézanne portréjéval.
Másik oldalán a híres cézanne-i almák vannak, illetve úgyszintén ott is egy fragmentált részlet a "Kártyázók" cimü képébõl.
kedd
Az Euró elõtti fizetõeszközök
